Itt az idő kihasználni a rendelkezésre álló napsütést! Valamiért az időjárásjelentések a jó időt az utazós napokra jósolták, amikor az autóban kell töltenünk pár órát. Úgyhogy ki kell használni minden percet, amíg az eső ide nem ér!
Napunkat a reggeli után egy kis bemelegítő túrával kezdtük a közelben, megnézve egy kis tavat, és azt hittük, talán kilátás is lesz… hát az kimaradt. De az erdő szép volt.
Ez után teljesítenünk kellett a szinte kötelező szabad vizi fürdést, amihez Zita egy jónak tűnő helyet nézett ki, úgyhogy elindultunk a nagy tókerülő utunkra. És ilyen gyönyörű helyen fürdött Zita:
Ezek után a reggeli régmúlt emléke helyén utat tört az éhség, és 2 felé tovább indultunk. Következő megállónk Maria Wörth félszigete (egykori szigete). Egyfelől megnéztük a 600 éves templomot, melynek némely része a IX századból való. Másrészt ettünk egy piszok jó Roastbeef sandwichet a Potpurriban. Igazából a sorrend nem ez volt…
Ezek után tovább indultunk a tó körül, megálltunk a Glanfurt patak mellett egyet sétálni, ahol megtudtuk, mit tesznek a halak az almacsutkával (utána garantáltan kiveszed a lábod a vízből); majd Napoleonlinde, avagy az 1000 éves hárs mellett, ami alatt a legenda szerint még Napóleon is megpihent egyszer. Végül kicsit odébb ért minket az eső, de szerencsére már mi is készen álltunk a vacsorára.
Tekintettel rá, hogy 5 éve koronáztuk meg a norvég ügyintéző őrületbe kergetését és robbant le alattunk az autó, így még egy sütivel is megkoronáztuk a Jägerwirtben eltöltött vacsorát. Sajnos még a fotó előtt elfogyott…
