Tegnap okosan megnéztem, hogy az új szállásunk egészen este 8ig átvehető, és nem kell sietnünk. És ha reggel időben indulunk, (ami f10es indulással sikerült is) sok mindenre lesz időnk.
Első megállónk egy búcsúfürdés volt az Attersee-ben. Már 2 napja kinézte Zita, csak a fürdőruha maradt otthon, de most gyorsan bepótoltuk.
Ezt követően egy kávézó volt betervezve. Azonban Mondsee sokkal szebb volt, mint hogy ne nézzük meg, míg a kávézóban több volt a darázs, mint a komfortos mennyiség. Így inkább városnézés lett belőle.
Miután a 10 perces tóparti kávé egy szép órás sétává kerekedett kávé nélkül, szedtük a sátorfánkat és tovább indultunk. Következő megálló a Gollinger vízesés, de mivel bőven volt időnk, az autópálya helyett az 5 perccel hosszabb hegyi utat választottuk. És bár gyönyörű volt, a szárazság itt is meglátszott: a mai napra kinézett tóból hiányzott pár méter.
A következő meglepetés a vízesésnél ért, amikor 7Eurós belépőt szedtek a 200 méterre lévő vízeséshez. Node mindegy, egyszer élünk. Mondjuk a belépés után találtunk egy ingyenes túraútvonal becsatlakozást, de akkor már mindegy volt…
Párszáz méter után elértük a vízesést, és két dolog is kiderült: Egyrészt hatalmas a vízesés. Másrészt ez csak az eleje, egészen a vízesés tetejére fel lehet menni. Kiépített hidakon, meg minden, csak 150 méter szintkülönbséggel összesen… és így lett egy órás túra a 200 méteres pár percre megállunkból. De megérte!
Ezek után már csak egy tervezett megállónk volt, mielött felvágódunk az autópályára: Hohenwerfen kastélya. Még előbb a Billába be kellett ugranunk, mert hiába készültünk utikajával, ha az evőeszközét előző nap kidobtuk, a túrakészletet meg elrakni is elfelejtettem. De az a pár perc mit is számít.
Szóval Hohenberg várának lábához érve kiderült, hogy még van 60 percünk, mire indulnunk kell legkésőbb, és a vár 50 perc múlva zár. Így a 20 percesnek mondott séta helyett a siklóval mentünk fel. Kimondottan szép és érdekes vezetést is kaptunk, ami előtt még volt negyed óránk körbenézni magunktól. Majd a vezetés magyar audioguide-ja köszönte, hogy részt veszünk a következő 50 percben.
Nagyon szép volt, főleg a harangtorony tetejéből a kilátás. De érdekes volt az uralkodói szoba is, ami ’32-ben porig égett, és csak másolatként épült ujjá 20 éve.
Jah, és még egy apróság: az egy ház:
No, asszem már mindenki rájött. A 8ig átvehető szállásra nem 8ra értünk, inkább fél9re. Úgy, hogy időben indultunk, és 6 órára terveztem az érkezést. De itt vagyunk, cuki a házinéni, és minden szép 🙂