Az éj leple alatt az időjárás megváltozott. Nyertünk pár extra órát az eső előtt! Úgyhogy irány Villach és a Gerlitzen!
A hegy lábához érve naivitásunk kezdett is elszállni, mert a hegy tetejét nem láttuk, a felvezető út melletti kamerák képei egy magasság felett szürkék voltak, és a felvonó meg extra drága. Úgyhogy egy értelmetlen felhöben botorkálás helyett Zita talált egy túraútvonalat, ami hivatalosan 3 vízesést érintett, de volt két mini is. Meg kecskék is.
Ezt követően Villach városkáját terveztük megnézni, és ott éhségünket oltani. Illetve Zita talált két kávézót is, az egyik csak jó lesz… hát jó is volt!
Viszont mire jól laktunk, olyan esőt kaptunk ki, ami még a városnézésnek is keresztbe tett. Ezért úgy döntöttünk, hogy megejtjük a bevásárlást, és hazaindulunk a szendvicskéinkkel.
És milyen jól sikerült! Hazaérve rájöttünk: Csak az tudja igazán értékelni az esöt egy ház teraszáról, aki tudja, sátorban mennyivel rosszabb lett volna 😀 És mi csak majszoltuk a szendvicseket, majd korán elvonultunk pihenni, mert másnap hosszú út fog várni ránk…