Ma terepasztal napot tartottunk, de komolyan. Minden olyan volt, mintha valaki hatalmas gondossággal mérte volna ki és helyezett volna le minden elemet, fűt, fát állatkát és házat csak azért, hogy mi kedvünkre bebarangolhassuk. Időjárásilag pólós, napsütős napunk volt (mindenkinek pecsenye is lett a nyaka), kívánni sem lehetett volna szebbet.
A beharangozott midge-ek valóban vannak, légyszerű, idegesítő kis jószágok, de egyelőre úgy tűnik, hogy a teheneket jobban csípik (haha), mint minket. Azért vettünk riasztót, ha elfajulna a helyzet, de erről egyelőre nincsen szó.
A legtipikusabb dimbes-dombos angol tájakat jártuk ma. Volt kis boci, nagy boci, kis bárány, nagy bárány is az úton. Ember alig. Fantasztikus. Szuper angolreggelivel és egy hatalmas ebédpakkal indultunk neki a napnak, ami bőven életben tartott minket a mai szállásig. Ma Waltonban szállunk az Old Vicarage breweryben (Attila már le is pacsizott a tulajbácsival – Grahammel – aki a sört főzi itt). Persze sajnos pont ma nincsen kész, saját sörük.
Icipici település icipici házában van a szobánk, mellettünk hatalmas legelők. Szerintem jót fogunk aludni.
