Másnap szedtük a sátorfánkat és útnak indultunk Geiloba. A szakasz első felén pótlóbusz volt a vonat helyett, de teljesen kellemes, eseménytelen 20 perc volt. Utána volt egy óránk a vonatindulásig, így volt időnk nyugiban megreggelizni a tengerparton. Szar az élet, a fiúk már annyira unták ezt a látványt (és hát nekik a reggel 11 még nagyon korán volt) hogy inkább csak kockultak 🙂
Utána a Vossbanen vonattal utaztunk vagy jó 4-5 órát Geiloig. (Ejtsd: Jájlou)
Volt aki szunyókálással, volt aki lelkes nézelődéssel töltötte az utat. Szerencsére a szállásunk közel volt, így nem kellett sokat gyalogolnunk megkínzott testünkkel 😀
Egy hatalmas apartmant foglaltunk el 3-an, volt benne 4 szoba plusz nappali plusz konyha, és mind csak a miénk volt!
Lecuccoltunk, bevásároltunk vacsihoz, és végre ettünk egy igazi autentikus norvég vacsorát: mirelit pizza, jeee (nem vicc!)
Utána nekiindultunk megnézni a környéket, mert hát ahogy az lenni szokott, amint elhagyod azt a helyet, ahol a tüdődet kiköpve kell túráznod, azonnal kisüt a nap. Szóval utolsó napunkra beköszönt a napsütés és 24 fok, csak hogy tudjuk, hogy milyen is lehetett VOLNA…
Sétáltunk egy lazát, találtunk egy gyönyörű tavat is, aminek egy ici-pici része strandnak volt kikiáltva. Tanulva a lofoteni útból (miszerint megbántam, hogy ott nem pancsikáltam a fjordban, mikor jó idő volt) , úgy döntöttem, hogy égi jelnek veszem a napsütést és most becsobbantam! Rohadt hideg volt (16 fok), sem a srácok sem Borka nem értette teljesen, hogy mit művelek, de azért lelkesen szurkoltak a partról.
Azért miután lement a nap, érezhetően hűvösebb lett, szóval szedni kellett a virgácsot, hogy ne fagyjon bele a valagam a bugyiba.
Otthon pizza vacsi, néhány sör és bezuhantunk az ágyba.
Levontuk a tanulságot, hogy ilyen verőfényes gyönyörű -csodás napfényes időben biztos leégtünk volna és melegünk lett volna a túrák alatt, szóval egészen biztosan jobban jártunk a hideggel, fázni úgyis sokkal jobb….
