Amikor főhőseink kalandos utazásra indulnak egy új földrészre
Az egész vasárnap pakolással telt, így az nagyon tip-topra sikerült, minden élére állítva, katonás rendben került a tatyikba. Rengeteg helyünk is maradt, felkészülve arra az eshetőségre, hogy amerikai csoda-csemegékkel térünk majd haza.
Korán keltünk, Attila legnagyobb örömére. 4:30-kor indultunk el otthonról, és pont elértük a vonatot. Kalandos volt a reggel, sajnos amilyen óramű pontossággal indult, ugyanolyan pontossággal csúszott be homokszem a gépezetbe: az egyik hátizsákunk úgy döntött, hogy köszöni szépen, ő inkább maradna a vonaton és inkább megy vele még egy kört (ergo fent felejtettük).
Nem kell pánikolnia senkinek, a táskát regisztráltuk elveszett cuccként, és úgymond “szerencsére” “csak” elektronikai cuccok voltak benne – laptop, fényképezőgép, headset, ebook – amiknek az (esetleges) elvesztése ugyan roppant fájdalmas és bosszantó, de nem akadályozták meg azt, hogy feljussunk a gépre.
Így tehát kissé meggyötörten és emelkedett pulzusszámmal ugyan, de sikeresen felszálltunk a repcsire, amivel Koppenhágába utaztunk. Ott átszálltunk a közvetlen amerikai járatra, ahova 1 óra késéssel indultunk, mert a másodpilóta dugóba került. Kérték, hogy ne öljük meg, nem az ő hibája 🙂
A gép egy vadiúj airbus volt: nagy és kényelmes. Ráadásul mi – Attilának hála – olyan sorban ültünk, ahol csak ketten voltunk, nem 3-an. Hatalmas lábterünk volt, az utazáshoz kaptunk vizet, pokrócot, párnát, fülhallgatót. Minden üléshez tartozott kis nyomkodós kijelző, amin lehetett játszani (akár a többi utassal is) vagy filmezni. Az út hosszúságát talán kellően leírja az, hogy kivégeztük a Hobbit trilógiát meg még egy filmet. 11 óra 20 percet repültünk, mindezalatt kb fél-egy órát tudtunk csak aludni. Az út alatt kétszer kaptunk enni:….mehh. nem volt kiemelkedő, de szuper volt, hogy volt 🙂
A gépről úgy szálltunk már le, mint a mosott sz@r, helyi idő szerint délben.
A reptéren semmi fennakadás nem vt, a maradék csomagjainkat sikeresen összekanalaztuk és elindultunk Pasadenába. Vicces azokat az utakat szelni, amiket az ember a fmekben lát. Tényleg baromi szélesek, nagyon autófókuszú minden. Az idő csodás: 25 fok, verőfényes napsütés. A szállás szép, nagy szobánk van egy elég kényelmes ággyal. (hiába, az amerikaiak a kajához és az alváshoz nagyon értenek!)
A szállodában erős pacsuli szag van, szerintem rejtegetnek valami 🙂
Délután nem aludtunk, hogy ne csesszük el az éjszakánkat, ezért elmentünk enni valamit Attila kollégáival. Beültünk egy Taco Bellbe, ami rémesen rossz volt 😀 – nem csak szerintem. De éhes turista nem válogat.
Hazafele menet útba ejtettünk egy Targetet, ami a helyi…hát nem is tudom, minden van benne: ruha, elektronika, gyógyszer, csomagolt kaja, barkács cucc…
Este pedig volt még egy vacsink Attila csapatával, amire én is mehettem. BBQ kaja volt, meg Mac&Cheese, muffinok, sütik. Semmi egészséges 😀
Hazafele már mindenki vonszolta magát és itteni idő szerint 9-kor már le is feküdtünk. Vettünk be melatonint és aludtunk is fél6-ig. Még Attila is felkelt 6-kor, de így egész jól sikerült jetlag nélkül megúszni ezt a dolgot.
A mai történések még hátra vannak, itt reggel 9 van 🙂 Attila már lelépett dgozni, én várom hogy feltöltsöna telefonom és a nyakamba veszem a várost. Szerencsére ha el is tévedek, szép és meleg helyen teszem, ahol csak 1 dollárba kerül 5 deci kóla 😀
