Ez a bejegyzés már másnap íródik, itthon, pihepuha ágyból. 2 oka is volt ennek: a testünk már nem szeretne többet sátorban aludni 😀 nyár közepén pedig, a legdurvibb szezonban a leglátogatottabb régióban nem találtunk olyan szállást, amit meg tudtunk volna fizetni. A második, hogy a mai napra eléri a déli fertájt is az eső, így csupán annyit nyertünk volna ha maradunk éjszakára, hogy ma sietve kell még a reggeli eső előtt sátrat bontanunk. Szóval inkább kocsiba vágtuk magunkat és mentünk, amerre csak a szemünk kívánta.
Szerintünk Borka borzasztóan elfáradhatott, mert hihetetlenül zsémbes lett és elkezdett minden közeledő, a sátrunk előtt kb 3-4 méterre elsétáló emberre morogni, gyerekre, felnőttre egyaránt. (De közben meg ment oda hozzájuk, a simogatást várta, de hát így nem sokan akarták megsimogatni, amit megértek…). Aztán mikor elkezdtünk sátrat bontani és pakolni, ő tüntetőleg, duzzogva befeküdt a kocsiba és részéről köszönte, de ennyi volt. Vettük a lapot 🙂
Még gyorsan tekeregtünk meg fagyiztunk egyet pakolás után, és találtunk egy nagyon szép kis szabadstrandot, ahol mint kiderült, vagy 70 méterre is be lehet gázolni, végig térdig ér a víz. (Hozzáteszem, hogy elzsibbadt a lábam, olyan hideg volt, de hihetetlenül tiszta!)
Mi Borkával még pancsoltunk egyet, Attila inkább csak drukkolt a partról. 😀
Ez után bevágódtunk a kocsiba és elindultunk. Az első állomás nem is lehetett más, mint a sörfőzde, amit a minap találtunk és olyan lelkesen írtunk róla. Mentünk beváltani az ígéretünket, hogy a szállásra szánt pénzünket jól elverjük ott. Senkiben ne támadjon szemernyi kétség se, remekül végeztük a dolgunkat! 😀
Ezután elindultunk vissza délnek, hogy a tengerpart mentén csordogálva keressünk nyálcsorgatós helyeket. Az első állomás Ula volt, amiről azt olvastuk, hogy egy kiváló opció sátorral, mert gyönyörű helyen van és ingyenes is, mivel vadkempinges. (itt még nem adtuk fel teljesen a sátor gondolatát a napra).
Hát, szépnek szép volt, de nem volt ingyenes, tömve volt emberekkel és sátrakkal. Annyira örültünk, hogy nem itt kezdtük at utunkat, és mi inkább abban a kis picike öbölben aludtunk ahol 3-an voltak rajtunk kívül! A tengerpart amúgy nem volt rossz, homokos volt és naaagy sziklákon lehetett napozni, de tényleg rengeteg ember volt, igazi néplavór.
Azért ha már eddig elkocsikáztunk, kerestünk egy nagyon csinos sziklát szép kilátással a tengerre és jól befaltuk a fél dinnyénket, amit erre az alkalomra tartogattunk! Nyammma! 🍉
Utána elugrottunk Larvikba, mert Attila kollégája Herman épp otthon járt látogatóban a szüleinél és megbeszéltük, hogy összefutunk egy kávéra meg egy jégkrémre. Nagyon helyes helyre invitált minket, egy erdő közepén épített kis helyre. Nem is erdő igazán, mert mint kiderült, itt a sok fa amit látunk, igazából egyetlen egy óriási méretű organizmus, mert a gyökerük közös!
Szóval a kávé és a Budapestkake (Budapest szelet) után -erre mekkora esély volt, de komolyan?!) sétáltunk egy kicsit ebben az erdőben, mindenki mesélt a nyaralásáról és tök jól éreztük magunkat. Herman nagybátyja hobbi szinten méhész, és kaptunk ajándékba egy doboz friss mézet, ami épp aznap került a dobozba! Most még borzasztóan híg, de mondták, hogy ne aggódjunk, idővel sűrűsödni fog. Nagyon kíváncsi leszek rá, mert Herman szerint elsősorban málnavirágokhoz jutnak hozzá a méhek 😍
Annyira eldunáltuk az időt hogy hirtelen már este 6-7 körül járt az idő. Kocsiba ültünk és elindultunk haza, ami innen még másfél órás út volt. (Lett volna). Mi a látványosabb, régebbi, kacskaringós, földeken átmenős utat választottuk az autópálya helyett, így értünk haza este fél 10-re végül.
Repült is a Grandiosa a sütőbe, vacsi, dürdés, puha ágy.
Összességében nagyon elégedettek vagyunk. Most először próbáltuk ki a kocsi adta luxust és a sátor adta rugalmasságot kombinálva és nagyon nagyon jól sült el. Furcsa volt úgy nyaralni, hogy nulla tervünk van, megyünk amerre visz az út meg a szeszélyünk, de valahogy mindig mellénk szegődött a szerencse és találtunk valami szuper helyet. Jó nyár volt! Jövőre talán lakóbusszal vágunk neki és a sátorbanalvás hátrányait is ki tudjuk küszöbölni 😀 Már most várjuk!
