Amikor főhőseinket tárt karokkal várják
Reggel felkeltünk időben (6:30) és elindultunk reggelit vadászni. Attila kiszemelte magának a Red Bee kávézót, ami remek választásnak BEEzonyult… 😬 (És ezen még csak nem is gondolkodtam!)
Szóval ettünk egy nagyon fincsi paninit, Attila leküldött egy csini kávét, visszaszaladtunk a szállásra, kicsekkoltunk és elgurultunk a part felé. Természetesen az utca legkedvesebb németjuhászának a seggvakartatási kérelmét nem hagyhattuk figyelmen kívül. A part, mint mindenhol, itt is gyönyörű volt. Homok és óceán, ameddig csak a szem ellát, a távolban hegyláncok homályos vonulatával.
Az út vissza LA-be szerencsére meglehetősen eseménytelenül telt, wimán haladtunk. Megálltunk pár kilátópontnál, az egyiknél puma veszélyre figyelmeztettek 🙂 Azt ugyan nem láttunk, de coyore-ot és öszvérzszarvast igen! Egy Wendy’s-nél is megálltunk, csak hogy tudjuk, hogy milyen (nem rossz) és bámultuk az óceánt, ameddig csak tudtuk.
A bérelt autó leadása ennél egyszerűbb nem is lehetett volna: behajtottunk a leadós helyre, kiszálltunk a kocsiból, mondták, hogy hagyjuk csak, innentől átveszik és intéznek mindent, ott a busz ami elvisz a terminálra, lehet menni Isten áldásával. És ennyi. 15 perc múlva már a terminálon voltunk, ahol pikk-pakk átjutottunk az ellenőrzésen. A reptér uncsi, cserébe HAAATTALMAS. A terminálon belül vusszal átvittek egy másik terminálhoz, ahonnan indult a gépünk. Az út sima volt, kaptunk ingyé üccsit meg kekszet. (Ugyebár az ingyenesnek jobb az íze ♥️ A túloldalon (Denverben) Ádám vár minket, aki hősiesen bevállalta az esti fuvarozásunkat.
Dorkáék háza nagyon nagyon szép és otthonos, és már itt is sok tökfej várt minket. Holnap reggel megbeszéljük a programot, de vélhetően valami sziklás hegységes kirándulós dolog lesz. 1 fok várható 🥶
