Amikor főhőseink csak mennek és mennek…
6 órás utat említettem volna? Én kis naív. Qrva hosszú út volt. Nagyon szép volt, de rémesen hosszú. Reggel negyed 9-kor indultunk el és este 10:15-kor voltunk a szálláson.
Reggel búcsút vettünk Dorkáéktól Boulderben, felkaptuk a bérautót és uccu neki. Nagyon szép helyeken mentünk keresztül, megvoltak az első komolyabb hóélmények is. Tulajdonképpen végig a Colorado mellett autóztunk.
Nagyon nagy mázlink volt, szuperül kicentiztük az érkezést a Dead Horse Pointra, mert odaértünk és bumm, naplemente! Ráadásul nagyon kedves volt a lány a bejárati kapunál, mert mivel csak a naplementét akartuk megnézni a parkból, beengedett minket ingyen 🙂
Hazafele menet már teljesen ránk sötétedett, de mivel kb félhold volt, a Hold fénye elég volt ahhoz, hogy a sivatagban lévő hatalmas szikláknak a sziluettjét kirajzolja. Baromi jól nézett ki!
A szállás checkinjét lekéstük, de nem kaptak szívinfarktust a helyzettôl: a recepció ajtajára ki volt tűzve egy boríték, rajta Attila nevével. A borítékban egy üzi volt, hogy nagyon sajnálják, hogy személyesen n találkozunk, leírták, hogy melyik szoba a miénk, nyotva van, a kulcsot bent találjuk, jó éjszakát 😀 Ennyi.
Szóval beengedtük magunkat és elég hamar kidőltünk egy ilyen baroni hosszú út után.
