Amikor egy szál pólóból télikabát lesz, és a tervek átalakulnak
Egészen jót aludtunk éjszaka – Bluffben már nem volt olyan atomszáraz a levegő, mint Boulderben – így hamar fel is keltünk, és indultunk reggelit vadászni. Találtunk egy baromi cuki kis helyet a sivatagban, körbe csodás panorámával és baromi finom french toasttal meg burritoval! Belapátoltuk a french toast-ot, a burritonak egy részét meg el tudtuk tenni későbbre, olyan nagy adag volt (ami mint kiderült, jól jött 😬)
Nyakunkba vettük újra a világot, a terv Monument Valley, Antelope kanyon és Zion volt. Mondanom sem kell, túlterveztük 🙂
Monument valley előtt megálltunk valahol a sivatagban, mert találtunk egy menő kis túrát sok hatalmas sziklával és menő panorámával. Ott kiszálltunk a kocsiból és mentünk egy kicsit gyalog, ami nagyon jól esett végre 😀 találtunk kutyalábnyomot is (vagy coyote-ot, a fene tudja.)
Ezután eljutottunk a Monument Valleyhez. Itt van egy menő self-guided tour, vagyis van egy kinelölt út a hatalmas cörös sziklák között, ahol nyugodtan elkavirnyálhatsz kocsival, és baromi jól körbe lehet nézni! Attila megmaradt burritója a parkolóban búcsút vett tőlünk és új gazdát választott: oda adtuk Burritónak, a parkolóban kunyeráló, baromi cuki kutyának 😀 (Attila árgus szemekkel nézte ezután, hogy miket pakolok a csomagtartóba…)
A hely gyönyörű volt, és csodás időnk is volt hozzá, ha bárki erre jár, ez egy kötelező program!
Annyira gyönyörű volt, hogy jól el is csesztük az időt itt 🙂 lekéstük az utolsó vezetett túrát az Antilope kanyonban és sötétedés előtt már nem értünk volna Zionba. Szóval ez a két megálló ugrott, de nem kell minket félteni 🙂
Belőttük az irányt a szállásunk felé, és menetben találtunk kettő érdekes kis túrát. Érdekes az amerikaiak túraútvonalak nehézségi szintjének meghatározása 😀 Az első “túránk” egy szerintük egy órás túra, szerintük easy-moderate szinttel. Hát… Nézelődtünk, mint borjú a kapuboltban és Attila még fotózott is (aki átélte, tudja, ez mit jelent…), mégis 15 perc alatt elértük a végét, és újabb 15 perc volt vissza 😀 de nem baj, nagyon élveztük. Különösen a figyelmeztető tábla tetszett, hogy ne bántsuk a skorpiókat és csörgőkígyókat, maradjunk az úton, ha egy mód van rá 😀 nem kellett kétszer mondani!
Viszont!!! Láttunk vadlovakat a kocsiból!!! ♥️
A második kis kirándulásra pedig a Colorado folyó gátjánál került sor, úgy olcastuk ugyanis, hogy aki ügyes, az le tud mászni akár a partig is a homokköveken. Hát mi ügyesnek éreztük magunkat és azok is voltunk 🙂 Teljesen a vízig sajnos nem tudtunk lemenni, mert nagyon alacsony volt most a vízszint és meredek volt a part, de láttuk benne a potenciált, hogy itt milyen jó lehet strandolni meleg nyári napokon. (Mi a meleget itt már nem annyira éreztük, vészjóslóan közeledtek már a felhők.)
Nagyon vicces volt a fehér-vörös csíkos sziklák között keresni az utat lefele. Én csak azon izgultam, hogy majd találjunk vissza is, mert nagyon ügyesen voltak takarva az egyes “utak” (itt egyáltalán nem voltak utak.)
Pont visszaértünk a kocsihoz, mielőtt nagyon beütött volna a sötét és elindultunk vacsit vadászni. Csodák csodájára találtunk eg sörfőzdét, ahol Attila természetesen kóstolt 5 féle sört, én pedig steak-es szendvicset ettem! 🤤
Vacsi után elindultunk a szállásra. Ekkor már full sötét volt és útközben brutálisan elkezdett havazni is, de szerencsésen megérkeztünk! Bezuhantunk az ágyba éjfél körül és reggel 9-ig fel sem keltünk! (Akkor viszont kipattantunk, mert 9:30-ig volt reggeli :D)
