Lefekvés előtt elterveztük, hogy ha legkésőbb 11-ig elindulunk, akkor belefér minden a mai nap, amit terveztünk. Hát nem indultunk el 😅
Egyigazán csuhajja de lusta reggelt tartottunk és még csak nem is szégyelljük magunkat, mert baromi jól esett! Az éjszakánk szörnyű volt, bár kivételesen nem Borka miatt (aki édesdeden aludt az elején közöttünk, majd a lábunknál), hanem a qrva hideg miatt. Mi lett volna, ha felmegyünk a hegyekbe?!… Szóval mikor felkelt a nap és kicsit elkezdett melegedni az idő, mêg visszaszunyáltunk kicsit és olyan fél11 fele másztunk elő. (Nagyon) Laza reggeli és olyan 2 körül el is indultunk 😅
a fatemplomot kihúztuk a mai napról. Gyorsan elnyargaltunk a kempingbe, amit kinéztünk és reménykedtünk, hogy van még benne hely, mert borzalmas szagunk volt már és kellett a zuhanyzó. Az utolsó sátorhelyet vettük ki 🙂 Ninxs olyan szép helyen, mint az előző, elég nagy tumultus is van, de sebaj, a meleg zuhany sokmindent megér 🙂
Kinéztünk egy nagyon baráti 13 km-es kis sétát (oda 6.5-vissza 6.5), remênykedve abban, hogy a végén találunk egy véletlenül kiszúr sörfőzdét. Hát megtaláltuk. Te jó ég!
Elképesztően barátságos és kedves népséggel találkoztunk itt. Családi vállalkozás, látszik, hogy szívük-lelkük a palackokban vannak. A környékbeli és saját gyümikből főznek sört és cidert. A kóstolósorunk 2 sörből és 3 ciderből áll:
Sörök:
1. cseresznyéből főzött gyümis
2. Egy baromi komlós pale ale
Ciderek:
1. Rebarbarás
2. Áfonyás
3. Meggyes-szilvás
Hihetetlen magas gyümitartalommal dolgozhatnak, mert mindegyikből nagyon erősen kiérződtek. Ráadásul cseresznyeszezon lévén most épp a frissen szedett cseresznyéjükből is lehetett venni kis dobozokákkal. Mind a kettőnket a gyümölcsös sör ütött meg a legjobban, ilyet még soha nem ittunk sehol. Sikerült meggyőznöm Attilát, hogy ne ma vásárolja fel a boltot, amikor gyalog vagyunk, szóval holnap ott kezdünk kocsival. Gyümis sört egész biztosan viszünk 🙂
A kóstolót a kertben fogyasztottuk el, kis diófák lombjai alatt. (Bár ihattuk volna lent a főzde pincéjében is!!! Az is nagyon hangulatos volt, de nagyon hűvösnek ítéltük 😀
Borka is kapott saját kerámiatálkában vizet, mert hát itt a kutyák is vendégek. Jót nevettünk a tulajokkal együtt, ahogy mindenhova követte a robotfűnyírót a kertben, és próbálta megfejteni ezt a talányt, aztán elindultunk haza.
Az utat pikkpakk megjártuk (volna), ha nem szúrunk ki újabb és újabb rogyadozó málnabokrokat. Így most megint apróbb sétaszünetekkel szakítottuk meg a kétpofára málnazabálást. Csodás volt! 😀
Hazaérve már semmi extra nem volt. Letusoltunk, megvacsiztunk és illatos rózsaszálakként kuckolunk a sátorban. Borka egyelőre nem hajlandó bejönni, az ajtóban kotlik és sátrat őriz. Meglátjuk, meddig 🙂
