Bizony, ezen a napon szörnyű szégyen ért minket: a sikeres reggeli indulásunkat egy Dacia Duster koronázta az autókölcsönzőben…
Miután Viktor letörölgette a könnyeit, Orsi ujjait pedig lefeszegettük az ajtóról, miközben próbáltuk betuszkolni a kocsiba, egy meglehetősen eseménytelen, de kellemesen látványos utunk volt a szállásig. Attila barátkozik a jobb oldali kormánnyal. Mi sikítva támogatjuk hátulról.
Gyakorlatilag visszamentünk autóval azon az úton 1 óra alatt, ahol előtte 6 napig túráztunk 😀
Azért a lanercrofti Tea roomba betértünk tízóraizni még egszer, hogy egy fantasztikus sütikével a hasunkban tegyük meg az utat.
A menet közepére beszúrtuk Stirling városát és megnéztük a középkori kastélyt. Az én legnagyobb örömöm az volt, hogy arról fogalmam sem volt, hogy konkrétan ebben a kastélyban őrzik azt a nagyon híres egyszarvús szőttest, amit annyira imádok! 🦄
Ebédeltünk egy kellemest, aztán tényleg mindenféle kaland nélkül elértünk a szállásunkra, a skót kastélyba. Fantasztikus, sokkal jobb, mint vártuk! (Pedig nagyon jót vártunk, de még annál is jobb!) Gyönyörű a lokáció, gyönyörű az épület és borzasztóan kedves mindenki. Az épület előtt közvetlenül vízpart is van, ahol lehet kicsit pocsolni. Tiszta norvég hangulat, minden baromi tiszta és hideg. Imádjuk!
Este még a társalgóban elfogyasztottunk egy kis gin-tonicot/whiskey, ki-ki ízlésének megfelelően, aztán mentünk is szunyálni.
Holnap megyünk a Harry Potter vonatra, nagyon nagyon várjuk!
