Mindenki utolsó erejét összegyűjtve kelt fel az arany oroszlánban, hogy a késői (legalábbis Orsiéknak) reggelit elfogyaszthassuk. Előbbre sajnos nem lehetett kérni, 9re pedig jött értünk a taxi, mert valamit elnéztek, és a tervezett 9:30 bukott.
Ez úgy 8:30ig nem volt aggasztó. Utána már izgultunk, hogy a „lovely” néni vajon még ma hozza-e a reggelit… de az utolsó pillanatban sikerrel teljesítettük.
Innen egy papíron kellemes, gyakorlatilag csak mentálisan megerőltető utunk volt, bocókkal, lovakkal, és egy kellemes kávéval:
Felemelő érzés volt a végére érni. A vége már nagyon városias volt, a napi szakasz jó része a főút mellett megy, ami terepre könnyebb, de élvezetre jóval kevesebb volt.
Jutalmul, meg mert farkas éhesek voltunk, a Swann Innben az eddigi legkellemesebb vacsorát is eltöltöttük… uzsonnára.
Ez után taxival mentünk át a szállasunkra, ami a Tyne mentén fekvőnagyobb fogadó volt. Azért a Karamell Toffee Pudingot itt is meg kellett kóstolni… de sajnos véletlenül duplán hozták ki. Jaj de kááár…
