Ha jól látom, a redneck tanya nem lett kellően kifejtve az 5. nap végére, így megteszem: egy rettentően furcsa páros volt a szállásadónk – anya és lánya-, akik rémesen furcsán voltak ledvesek és sokak egyszerre. Érkezéskor levetették velünk a cipőt, együtt kellett vacsoráznunk más vendéggel, nem volt térerő, és bár volt egy csodaszép kertjük rengeteg piknikasztallal, nem engedték meg, hogy kint vacsorázzunk, bogaraktól való félelmükre hivatkozva (bár előtte órákig ültek kint és beszélgettek a szomszéd hasonlóan bizarr nénivel…)
Ekkorra már biztosak voltunk benne, hogy az esti húsos pitében az előző napi vendégek daráléka van, hogy az utcában levő telefonfülkében tutira nincsen vonal, ha ki is jutnánk hívni a rendőrséget, és megegyeztünk abban, hogy éjszaka mindenki eltorlaszolja a bőröndjeivel az ajtót…
Szóval szerencsésen túlélve az éjszakát reggel egy közepes minőségű reggeli után iszkiriztünk el a szállásról.
A mai nap kellemesen volt változatos látványban, és jólesően sík terepben, így igazán élvezhetően lityilötyi volt. Az idő is kicsit befelhősödött végre és nem 28 fokban, csak 23-ban túráztunk, így a hangos sercegés is elmaradt.
Ma is jutott ki falromból, 13. századi kastélyból, meg hasonló korú majorságból rendesen. Természetesen ilyenkor rengeteget művelődünk, tanulunk a történelemről, mint az érett, értelmiségi réteget képviselő felnőttek, és nem azon vitatkozunk, hogy ki melyik ablakban lakna, majd folytatjuk egymás tarkójának dobálását a bokorról szedett bogyókkal…
Jó, Attila tényleg el szokta olvasni az infótáblákat, őt ilyenkor nem dobáljuk.
A mai utunk vége Corbridge-ben, a Golden Lion fogadóba vezetett. Nagyon bájos kis nem is tudom, falucska? település? csupa csupa ősöreg kőházzal, egy gyönyörű középkori kőhíddal meg szép folyóval.
Rengeteg a kutyás ember összességében Angliában és itt is rengeteg kiskutyával találkoztunk. Megtaláltuk a helyi kutyaparadicsomot is, ahova kihordják őket sétálni a patakpartra, hihetetlenül szép és hangulatos az egész. Valahogy úgy minden nagyon egyben van kinézetre is meg hangulatban is. Minden épület egyformán bájos, kicsit megállt itt az idő, azt hiszem.
Vacsiztunk egy jót, még sétáltunk egy kicsit és aztán mindenkinél bekapcsolt a krumpliszsák mód. Én sajnos a gyomrommal küzdök napok óta, így nem eszem-iszom olyan finomakat, mint a többiek.
A kövi nap az utolsó túrázós napunk, Heddon-on-the-Wall lesz a végállomásunk. Ugyanolyan időt ígérnek, mint mára, szóval kellemesnek ígérkezik!
