Ismét faltuk a kilométereket: 200km-re mentünk a kiindulási helyünkről, közben rengeteg megállóval.
Az első ilyen egy régiségbolt volt: jópárszáz négyzetméteren jártuk körbe a régi idök fennmaradt kincseit és szemetét. Sajnos kevés volt, ami számunkra is értéket képviselt, és még kevesebb, amit el tudtunk volna hozni, de Dénes garázsába találtunk pár klassz régi rendszámot.
Ezt követően egy szerencsétlen hullámba futottunk bele: hiába terveztünk klassz kis farmlátogatást, lokális gastro érdekességeket, burbon főzde bejárását, ma és holnap a jó részük zárva tart. És sokszor ez az ajtó előtt derült ki szàmunkra…
Így következő lépés az ebéd volt. Az egyik kis városkában, Benningtonban beültünk az egyik helyi sörfőzdébe, ( a kisvárosban legalább 5 másik étterem vagy sörfőzde vagy hasonló volt, de szerdáig mind zárva), és egy 4es kóstoló mellett megebédeltünk.
Ezt követően még megnéztünk főutcát és ott a fegyverboltot (egy kimondottan érdekes élmény volt, amikor a faszi a zsebéből elővett egy zsebkés méretű 0.22-es forgó pisztolyt), majd tovább indultunk Vermont dimbes-dombos erdei tájain.
Közben kis helyeken, kilátóponton álltunk meg, fedett hidakat nézegettünk,amin még Joe, a vadkeleti westernhős lovagolhatott, amíg újabb kisvárost célba véve jutottunk el Bratleboroba. Egy nagyon furi kis városka, bár csak a belvárost láttuk, és azt se túl részletesen. 6:30 körüli érkezésünk sok minden már zárva volt.
Itt is kipróbáltunk pár helyi sört, megettük a vacsinkat, és rövid bevásárlás után a szállást vettük célba.
