Reggel úgy volt, hogy gyorsan megreggelizünk, összepakolunk és tovább állunk, de az a helyzet, hogy az a sörfőzde annyira megfogott minket, hogy úgy döntöttünk, hogy egy drága szállás helyett inkább maradunk a sátornál, és amit így spóroltunk, azt elverjük szeszre. Preferenciák…. 🤣
Szóval összepakolás helyett csak megreggeliztünk és neki is vágtunk a napnak. A mai nap Heddal volt a fő cél az 1250-es években épült fa templommal, de űt közben még tök véletlenül belebotlottunk az Unesco világörökség részét képező vízerőműbe és gátba, jól körbenéztük azt is. Aztán jöhetett is a templom! Ez azért különleges, mert Norvégia legnagyobb fennmaradt fatemploma. Régen kb 1000 ilyen templom volt az országban, mára 28 db maradt meg. Sokszor átépítettêk, de az 1950-es években helyreállították az eredeti állapotát. (Érdekes módon ugyanaz a csávó, aki a gátat is építtette. Kicsi a világ.)
A templom nagyon szép volt, a büfében a kávé élénkítő, a csokitorta meg nagyon fincsi. 😀
Ez után elszaladtunk a boltba bevásárolni és bevetettük magunkat az erdőbe, mára egy körtúrát néztünk ki magunknak. Az út teljes hosszában és széltében és mindenhogyában tele vol áfonyával. Maga volt a paradicsom, bár Attila reklamált, hogy nem fog olyan kép készülni, amin nem eszem…. Na és?
De aztán észrevettük, hogy vannak a nagyon fincsa áfonyák, meg vannak kicsit savanykásabb, inkább vízízűbbek is, amik úgy néztek ki, mintha sokkal fiatalabb hajtású bokrokon nőttek volna… Na hát ők lettek az ál-fonyák. Ez persze nem akadályozott meg a legelésben senkit. Még akkor sem ha nem is áfonyák voltak…
A túra elején rögvest jöttek az izgalmak, Attila jávorszarvas bőgést vélt hallani. A mondásunk az, hogy nagyon szeretnénk egyet látni, de eggyel sem szeretnénk találkozni, ezért jó nagyokat trappolva tovább is álltunk. Aztán mintha mégegyszer hallottuk volna a túra vége felé, abból az irányból, ahol az elején is, szóval ki tudja…
Mindenesetre nagyon élveztük a túrát és a napi esőmennyiséget többé-kevésbé a kocsiban kaptuk ki szerencsére!
Este úgy döntöttünk, hogy a vacsit a tóparton fogyasztjuk el, ami remek döntésnek bizonyult. Attila egy dinom bolognait főzött, de senki ne sajnálja Borkát sem, mert jutott neki is a husiból. ♥️
Mindenki fáradt, pedig nem is volt a mai nap sok 🙂 Úgy tűnik, hogy holnap estére már hazanyargalunk, mert sajnos ideér egy nagy esőfelhő és egész napra esőt mondanak újfent. De azért a aprt mentén végif megyünk és kirándulunk ahol csak lehet, mert nagyon szépek és változatosak a tengerpartok! A saját ágyat pedig szerintem senki nem fogja elutasítani. Majd meglátjuk 🙂
