Hát, mint már sokan tudjátok, az időjárás most itt nem a nyaralásnak kedvez 😀 Hullámokban szakad az eső, fúj hozzá a szél és 16 fok van. El is gondolkodtunk, hogy halasztjuk az indulást egy nappal, hátha javul valami, de aztán úgy voltunk vele, hogy nem biztos, hogy jobb lesz 😀
Azért halogattuk ameddig csak tudtuk és végül csak olyan délután 3-4 fele indultunk el. Találtunk egy térképet a neten, ahol egy lelkes kalandor sátrazásra alkalmas helyeket jelölt meg arrafele, amerre mentünk, szóval ráböktünk egyre és elindultunk.
Nem volt hosszú az út, kb 2.5 óra alatt ott is voltunk. Közben persze esett meg elállt meg megint esett…
Ez a hely egy félsziget csúcson volt jelölve. Út közben 3 kempinget is láttunk, mondtuk is, hogy szuper, ha kakás a sátorhely, akkor ezekhez visszajöhetünk. Letettük a kocsit és elindultunk ki a szigetcsúcsra körbenézni. Borka boldog volt, hogy végre beindíthatja a seggrakétákat, Zita boldog volt, hogy málnával tömheti a fejét, Attila boldog volt hogy megnézünk egy régi erődöt és egyikünk sem ugrál a fején, hogy éhes 😀
Már a séta elején baromi gyanús volt, hogy rohadt erős szél van és sejtettük, hogy a parton sem lesz jobb. Hát nem is volt. A kilátás gyönyörű volt, a sátorhely, amit a térkép jelölt szintén csudaszuper helyen volt, de olyan szélvihar volt, hogy sehol sem lehetett megmaradni, még sétálni is nehéz volt benne. Plusz csapkodó eső.
Egy szó mint száz, szuper kilátás és sátorhely ide, 3 kemping oda, Attila úgy döntött, hogy ma 4 fal között alszunk, kivett gyorsan egy szobát Skienben. 😄 Hiába, megöregedtümk, na!
Az egy rövidke plusz 1 órás út volt. Bevágtunk előtte a fejünkbe egy pizzát (szuper finomat találtunk) és gurultunk is tovább. A szállás semmi extra, de nem is kívánhatnánk többet: eső és szélálló 😀
Holnapra kinéztünk egy másik sátorhelyet, meg szuper túraútvonalakat, szóval bepróbálkozunk, hátha az idő is kedvesebb lesz.
