Ennél tökéletesebben, tiptopabbul kiszámolt napunk talán nem is lehetett volna.
Reggel a cangák bőven idő előtt megérkeztek, olyan 7 körül pakolták le a kapu elé nekünk. Mert hogy itt így megy ám: én szépen leleveleztem velük (norvégul, ugye!!!), hogy kérünk egy elektromos, két sima cangát meg egy kordét mögé, még tegnap. Ma reggel, mire felébredtünk, már várt az üzi, hogy a cangák a ház előtt várnak minket, jó utat. Ennyi.
Megvártuk, hogy az eső nagyja elmenjen és olyan 11 körül el is indultunk. Borka néminemű ugatás és ugrabugra után megértette, hogy a bicikli elé kerülni nem jó móka és aztán szépen kocogott Attila mellett. Úgy voltunk vele, hogy majd bírja ameddig bïrja, aztán ha elfárad, akkor bezsuppoljuk a kordéba.
Az út gyönyörű volt, az időjárásra sem lehet egy zokszavunk sem: erősen felhős, néha extra pici pöntyögéssel, szóval nem kellett azon aggódnunk, hogy Borka hőgutát kap, vagy hogy lesül a fejünk a sisakokban.
Az út legviccesebb állomása talán a hihetetlenül jófej néni volt, akinek volt két boston terriere 😀 Hiába, a bolondok mindog megtalálják egymást ♥️ Az volt, hogy az útról kinéztünk egy partszakaszt, ahova le akartunk gurulni megpihenni két percre, benyomni egy csokit és menni is tovább. Na kiderült, hogy a partszakasz privát, nagyjából elkerített, de ez fentről nem látszott. Mikor leértünk, a két hülye boston persze jött házat őrizni és azonnal sikítva elkezdtük őket ölelgetni. Hamar megjelent a néni, hogy jaj elnézést, nem bántanak, mondtuk, hogy semmi baj, szintén bostonosok vagyunk (hamar meg volt a közös nevező) és mondtam, hogy csak egy villám-ebédre gurultunk le. Azonnal a nyakunkba ugrott és beinvitált minket a telekre, hogy nyugodtan együnk, pihenjünk, nézzünk körül és persze bostonozzuk ki magunkat. Elképesztően kedves volt, ilyen szociális norvégot én még életembe nem láttam. Oh, és norvégul csevegtünk ám, mert nem igazán beszélt angolul! Szóval benyomtuk a csokit, beszélgettünk, infót cseréltünk egymás bostonjairól aztán elköszöntünk egymástól. Orsit kicsit nehéz volt elvontatni onnan 🤣
Borka hősiesen tartotta a tempót összesen 25 km-en át. Még utána is ment volna, ha teheti, de egy autóűt szélén kellett tekernünk, ezért az utolsó 7-8 km-re bepakoltuk a taligába. Teljesen ki volt akadva és végig reklamálta az utat a vonatállomásig.
Az állomáson szépen lejelentkeztünk a bérlősöknél, hogy megérkeztünk, ők pedig megírták, hogy szuper, kössük le a cangákat, majd este értük mennek, kellemes nyarat. Ennyi. 😄
A hab a tortán az volt, hogy az amúgy óránként járó vonatot pont tökéletesen elcsíptük, 5 percet ha kellett várnunk, szóval szinte azonnal úton is voltunk haza.
Szóval ma 34 km-t tekertünk, nyálcsorgatóan giccses helyeket láttunk, szociális norvéggal csacsogtunk és majdnem tökéletesen megúsztuk szárazon. Mióta beléptünk a lakásba, folyamatosan szakad 🙂 Remélhetően ma mindenki jót alszik.
