A mai nap teljes mértékben a pihenésről szólt. Mindenki akkor ébredt amikor csak óhajtott, valahogy mégis összeverődtünk a közös reggelihez 🙂
Szörnyűlködve vettük tudomásul, hogy a holnap nap még kb. 25 km-t tartogat a számunkra, Orsi meg lesántult kicsikét (igazából unja a társaságunkat és nem akart kirándulni velünk), így ékes norvégságommal sikeresen leszerveztem magunknak holnapra 3 cangát (2 sima, egy elektromos) és egy vontatható taligát, amibe a hátizsákokat és szükség esetén Borkát tehetjük majd. (Ő még nem tud erről, de talán jobb is.)
A lusta reggelt egy lusta ebéd követte, majd jól kiterveltük, hogy azért csak kéne menni valamerre, menjünk kirándulni. Orsi passzolt a lába miatt, inkább itthon maradt “borogatni” (olvasni és napozni), mi meg elindultunk kóborolni meg tavat nézni. Találkoztunk sok barival, láttunk egy nem túl izgis tavat, és haza is mentünk, ennyi volt. Vacsiztunk még egy jót a teraszon, aztán behúzódtunk, mert gyűlnek a felhők, az eső is pöntyögésre adta a fejét. Csendes nap volt, csendes estével. Kár, hogy ez a szomszédainkról nem mondható el…. Azt hiszem, hogy Orsi ki fogja tépni a szívüket hamarosan, szóval ha ilyesmi híreket olvastok a neten, akkor tudjatok róla, hogy ez történt…
