Ennél jobb időt nem is kívánhattunk volna magunknak. Verőfényes napsütés, kb 24-26 fok, enyhe szellő. A tó hatalmas (ezen persze kár meglepődni, Norvégia legnagyobb tava, de olvasva más mint látva.) Emiatt viszont folyamatosan olyan érzésünk van, mintha tengerparton sétálnánk valami mediterrán országban, csak a só illata hiányzik a levegőből.
Jókedvűen hagytuk magunk mögött a kis kempinget, meglehetősen későn, de legalább jól bereggelizve. Brumunddalból indultunk és Hamar volt a célállomás.
A Pilgrims útvonalat technikailag teljesen offoltuk, mert olyan szép volt a tóparton a séta, hogy kitartottunk amellett végig, de nem bántuk meg. Szuper piknikhelyet találtunk magunknak ebédre, olyan volt mint valami móló.
Hamarhoz közeledve találtunk egy baromi izgalmas mászóparkot, ahol a fák között lehetett mindenféle köteles-kapaszkodós módokon átjutni. Aztán mint kiderült, ez egy vasúttörténeti múzeum kertjének a része, mert találtunk egy büféként működő étkezőkocsit. Gyorsan meg is kóstoltuk, milyen söröket árulnak 🙂 🚃🍻
Ezután már hamar jött Hamar (hahaha) és lecuccoltunk a szállodában. Gyorsan mindenki letusolt és elszaladtunk kaját vadászni. Hát ilyen csodálatos mázlija szerintem nem sok embernek van. Olyan baromi jó kajaudvart találtunk csupa kézműves kajáldával, hogy mindenhol nyáltócsát hagytunk magunk után… Aztán hooooosszas tanakodás után Orsi marhaszegyet, Attila pulled porkot én pedig hambit ettem krumplis buciban. Nagyon csöndben ettünk, szóval képzelhetitek 😀 Aztán még nagy nehezen elvánszorogrunk bevásárolni és berogytunk az ágyainkba. A nap egyenlege 20 km, csodálatos vacsora, dudorodó hasak, megfáradt, de jóllakott óvodások.
