Amikor főhőseink útját útonállók keresztezik, majd időutaznak.
Reggel minden egy olajozott óraműhöz hasonlóan indult: időben felkeltünk, időben elindultunk reggelizni, időben elindultunk 🙂
A reggelit meg kell jegyeznem, hogy fantasztikus volt, én egy hatalmas eper-mangó salátát ettem grillezett csirkével és pirított kesudióval 😱 Attila ennél egy hagyományosabb, krumplis tojásos baconös reggelit választott, utána pedig elfeleztünk egy hamisítatlan amerikai palacsintát, ami szuperfinom volt és nagyobb volt, mint a fejünk! 😀
A mai út a régi 66-os útról szólt. Nagyon nagyon szép és változatos vidékeken vitt át, lejutottunk a havas Grand kanyonból Arizona sivatagos részéig. Rengeteg helyen megálltunk retro cuccokat (főleg autókat) fotózni, de azt kell mondjam, hogy ez a karakteres éra grafikai szempontból sem volt elhanyagolható.
A 66-os múzeumot is elcsíptük időben. Mivel fél órával zárás előtt értünk oda, ingyen beengedtek minket 🙂
Oatman felé menet azonban éhes bestiák állták el az utunkat: a csacsik rájöttek, hogy az autósoktól lehet kaját kunyerálni (a simi nem kell!)
Nekünk pedig hogy, hogy nem ,de lapult 4 darab alma a kocsiban ilyen esetekre, mindenre felkészültünk. Miután kikerültük nagy nehezen az út közepén ácsorgó nyihákat, a tábla is szembe jött, hogy vigyázz, az úton csacsiveszély van. Köszi, hogy szóltatok!….
Beértünk Oatman városkába, ami arról híres, hogy a szamarak bevették magukat és szabadon grasszálnak az utcákon, mindenkitől kaját lejmolva. Ez valóban így is volt! Hosszú vájatokat karmoltam a földbe, míg Attilának sikerült elvontatnia a szamarak mellől és betuszkonia a kocsiba, mondván hogy már ideje tovább mennünk. Megint nagyon szép naplementét sikerült megcsípnünk, és találtunk egy baromi szép kilátópontot, amiről kiderült, hogy egy furcsa temető házikedvenceknek meg embereknek…. Stephen King rajongók tudják, hogy mit gondoltunk… 😱
Este, zárás előtt egy órával értünk Peggy Sue-hoz, ami egy 50-es évek stílusában berendezett diner. Felüdülés volt végre olyan helyen enni, ahol nem műanyag a tányér meg az evőeszköz. A kaja teljesen korrekt volt. Semmi kimagasló, cserébe hatalmas adag. A hely szuper izgalmas, a felszolgálók hihetetlenül kedvesek és korhű, cukorka színű ruhában voltak.
Íme egy nagy különbség Amerika és Magyarország között: a Peggy Sue 9-kor zárt. 8:45-kor még jöttek be vendégek, akiket mosolyogva szolgáltak ki. Már elkezdtek pakolászni, takarítani körülöttünk, de mindenkit hagytak békében megenni a vacsoráját. Mi 9:05-kor jöttünk ki a helyről és még akkor is voltak bent emberek. ♥️
A szállásunk 10 perc autó útra volt. Nem nagy szám, de alvásra kiváló 🙂 nagy nehezen csiholtunk meleg vizet, Attila mérnöki precizitással bepakolta a táskákat és eldőltünk.
Ezt a bejegyzést az utolsó napunkon írom, itt reggel van 🙂 ma a tervek szerint 1-kor indulunk Los Angelesbe, 4-kor adjuk le a kocsit és 6:40-kor száll fel a gépünk. A reptérről még jelentkezünk vélhetően. Leszállni otthoni idő szerint vasárnap délután 4-5 körül fogunk! Addig még kihasználjuk az időt és felzabáljuk, amit csak fel lehet 😀
