Amikor főhősnőnk egyedül kalandozik
Reggel megírtam a nulladik napos bejegyzést, megvártam, hogy feltöltsön a telóm és aztán uccu neki. Nem volt sok tervem, nagyjából az irányt tudtam, hogy a helyi menhely felé akarok sétálgatni. Semmi hátsó szándékom nem volt, Attila mégis azt a kikötést tette, hogy akkor mehetek oda, ha ugyanannyi kutyával jövök ki, mint amennyivel bementem… Még szerencse, hogy macskákról nem szól a megállapodás 🙂
Nagyon tiptop a menhely, pont mint ahogy az animal planetes sorozatokban látni lehet, plusz van hozzá tartozó adománybolt is.
Utána elindultam egy patak felé, amit még előző nap néztünk ki, hogy az biztos szép környék. Hát, szépnek mondjuk, hogy szép, csak máshogy 😀 Egy homokos, sivatagos hangulatú kis ösvényke követett egy aprócska vízfolyást egy kibetonozott csatorna mentén… Hát sebaj, ilyet is láttam. Közben rengeteg mókussal találkoztam, emberrel alig. Arra viszont jó volt ez a kis séta, hogy elkeveredtem a burzsuj részre. Na ott volt mit nézni, szép házak és kertek mindenfele. Baromi jó környék, és láthatóan nagyon komolyan veszik a halloweeni dekorálást. Már mindenhol katonásan sorakoztak a faragott tökök, pókok, csontvázak, sírkövek.
Utána visszakeveredtem a belvárosiasabb részre, ahol elkezdtem ebéd után kutatni. Gyönyörűen vannak itt csomagolva a kaják, piák egyaránt, sokáig csorgattam a nyálam a polcok előtt.
Aztán hogy-hogy nem, de bekeveredtem a helyi Fressnapfba is, ami itt Petco. Hát itt végre megvalósult az, amit már régóta fantáziálok otthonra is: ez nem csak bolt, hanem állatorvosi rendelő és kutyakozmetika is, látványkozmetikával 😄
A kutyakaják után megtaláltam álmaim emberi kajáldáját: tömör gyomor-gyönyör két emeleten! The Whole Food nevű helyen minden adnak ami szép és egészséges, meg minden mást is 😀 Ez a hely egy bevásárló központ, az emeleten kajáldákkal és salátabárral. A salátabár 5 pultból állt… Akik ismernek és tudják, hogy milyen jól reagálok a döntést igénylő helyzetekben, képzelhetik, hogy mennyi ideig tartott kaját választani… (Segítek, kb egy órába.)
A szuper kajaválogatásomat a közeli parkban fogyasztottam el, dagadt mókusok társaságában. Utána eszembe jutott, hogy Attila megkért, hogy vegyek töltőkábelt, így elindultam a Target felé, de megintcsak elvesztettem a fókuszt menetközben és elcsalinkáztam a városháza felé, találtam egy vidraszobros szökőkutat és egy termő lime bokrot (fát?) is. A Targetben irigykedve néztem át a gyerekcuccokat és tudomásul kellett vennem, hogy itt is jobbak a felnőttekénél. Bár itt legalább van esélyem, hogy az L-es gyerekméret jó lesz rám. 🙂
Fáradtan értem haza, majdnem Attilával egyszerre, aki utána még tovább ment céges vacsira és sajttorta gyárba… Hazafele már csak gurult 😀
