Szóval a fennsík és a hó. (Ha jól emlékszem, tegnap esti posztom ott ér véget, ott aludtam be). A hónak van egy olyan tulajdonsága, hogy olvad. És ez által az egész fennsík fel van ázva, 200 méterenként kis patak csörgedez, mi pedig egy-egy rossz lépésnél bokáig merültünk. 10km séta pedig élvezet volt beázott cipővel. Éljen a nyár!

De legalább a kiskutya élvezte a hófoltokat, a lemmingkutatást, és enyhén szólva kevésbé a függőhidakat, aminél volt hogy Zitának ölbe kellett átvinnie őbátorságát.

De végül csak megérkeztünk a szállásra, jól befűtöttünk a kandallóba, olvasztottunk havat a vacsihoz, és jól elalutunk, mint aki jól végezte dolgát. Már csak annyiba reménykedünk, h a cipők kiszáradtak a éjjel..