1. nap vége: Kårdal turistaház.

A vonatút tényleg nagyon szép és sima volt. Borka hősiesen viselte a hossz és a társaság ellenére is. (A szomszédos kölyökkutya kipécézte új legjobb barátnak, amiből Borka köszönte, de nem kért.)

A vonattól kábé 15-20 perc sétára van a szállásunk. Egy kedves néne a tulaj, aki kedves tört angolsággal kérdezte meg, hogy nem beszélünk-e norvégul. Az arca csak úgy ragyogott, mikor megtudta, hogy hát, ha nem is szuperül, de jobban, mint ő angolul 🙂

A szállás két hálószobából (2*2 emeleteságy) egy ici-pici nappaliból, egy fürdőből és egy konyhából áll, szóval mindenünk megvan, ráadásul egyedül vagyunk, így minden a miénk.

Ahogy megérkeztünk, rögtön ledobtuk a hátizsákokat és indultunk még egy gyors kirándulásra vacsi előtt, Borka hatalmas örömére. Amint meghallotta, hogy lekattan a póráz, eszelős módjára kezdett fel és le rohangálni az ösvényen, mintha sosem jártunk volna vele még erdőben. Roppant boldog vol!

Találtunk egy baromi szép folyót, aminek elképesztően tiszta és finom a vize (naná, hogy megkóstoltuk) és nagyon szép kékes színe can. Azt írták, hogy van benne valami ásvány, amit a fogkrémbe is tesznek és az színezi ennyire kékre, de nem jöttünk rá, mi lehet az az anyag…

A rövidke sétánk után (6.5km) megmelegítettük a vacsinkat és evés után mind vekuckoltunk a kanapéra. Nincsen wifi, ezért “jobb híján” csipszet ropogtatunk és Borka elégedett szuszogását hallgatva, csendben olvasunk. Nagyon öreges, nagyon meghitt, nagyon idilli.♥️